Nők a Szebb Jövőért Egyesület márciusi programjai:
Hóvirág túra
Hatalmas túrát tettünk. Nagyon-nagyon-nagyon jól éreztük magunkat.
Az idő csodálatos volt, álmodni sem lehetett volna szebbet és a merész csapat is nagyszerűen teljesített.
6-an vágtunk neki a nagy túrának. Mátraszentistvánon hagytuk a kocsit és a kék turista jelzést megtalálva belevágtunk a gyalogtúrába.
Már úgy 300 méter után gyanús volt, hogy nem jó helyen járunk, mert a kék jelzés eltűnt majd az ösvény is de a sár és ingovány viszont
egyre sűrűbben jelentkezett.
Nem baj még az sem, ha nem az előre elhatározott úton megyünk - gondoltuk - majdcsak kikötünk valahol.
Azonban egy jókora út megtétele után, minden teljesen eltűnt szemünk elől, úgy határoztunk visszafordulunk és a másik lehetséges útig visszamegyünk.
Így is tettünk. Az útelágazáshoz érve más irányba indultunk és egy finomnak nem mondható sikítás hallatán rádöbbentünk, hogy rátaláltunk a
helyes útra. Csak úgy szikrázott a napfényben a kék turistajelzés.
Na innentől az előre eltervezett úton jártunk.
És egyszer csak láss csodát, egy hóvirág mosolygott ránk az út mellett. Őt meg is örökítettük, mert akkor még nem tudtuk, hogy a hóvirág mező valóban létezik e.
De aztán rájuk leltünk: egy, aztán még egy, aztán még száz, és még ezer.
Ili is megnyugodott, aki már szinte feladta a küzdelmet a hóvirág keresgélés elnevezésű hadjáratban.
Csoda szép a hegyoldal, de még milyen gyönyörű lesz egy vagy két hét múlva! Ahogyan elsepertük az avart, alatta ezernyi kis hóvirágocska kandikált ki, várva a jobb időt. Még egy kicsit korán jöttünk.
De így is csodálatos a természet. Felmentünk az Ágasvárra, ott megpihentünk egy cseppecskét és a turista ház felé vettük az irányt, bízva abban, hogy nyitva lesz és valami életmentő itókát is magunkhoz tudunk venni.
Szerencsére nyitva találtuk. Ili megvendégelt bennünket egy jófajta birspálinkával és kávéval. Óriásit beszélgettünk és a pálinka is megtette a hatását.
Na de vissza is kell ám menni! Ettől a felismeréstől új erőre kapva elindultunk a visszafelé vezető úton.
Énekelve nevetgélve sztorizva valahogy gyorsabb volt a tempónk.
Rájöttünk, hogy hol kolbászoltunk el más irányba, de ha a helyes úton megyünk az elején is, akkor nem lett volna olyan élményben
részünk, amit a vízmosás és a vaddisznók által kijárt út jelentett. Ez így volt kerek és tökéletes.
Nem győztünk hálálkodni saját magunknak, hogy eljöttünk erre a kirándulásra.
Amikor beültünk a kocsiba, akkor éreztük igazán, hogy őrületesen elfáradtunk. Kb. 10 km-ert tettünk meg vidáman és nagyon jó hangulatban.
Aki nem jött el, nagyon sajnálhatja. Elhatároztuk, hogy az ilyen és ehhez hasonló túrákat többször meg kell tennünk.
Egyedül de még családostól is sokkal nehezebb rászánni magunkat egy túrára, de így egy közösséggel hamarabb belevágunk.
Köszönöm mindenkinek, hogy veletek lehettem.
Huczekné Rétvári Mónika
elnök